A jó emlékezetet általában dicsérjük, a feledékenységet ellenezzük. De vajon ellenségünk a felejtés? A történelem során megszoktuk, hogy csak a fontosabb eseményekre emlékezzünk, a többit pedig egyszerűen elengedjük.
Az internet és a digitális technológiák mára megkönnyítik a felejtést, megváltoztatják memóriánkat és emlékeinket. De hogyan?
Miért felejtünk?
Az emberek hozzászoktak egy olyan világhoz, ahol a felejtés a normális, az emlékezés pedig csak kivételes eset. Az elme elfelejti mindazt, amit már nem tart relevánsnak.
A felejtés segít koncentrálni a jelenre és a jövőre. Kutatások szerint azoknak, akik túlzottan a múlton csüggenek, nehezebb a jelenben élni és cselekedni.
A felejtés ugyanakkor helyet teremt az új kezdetek számára. Hogy tovább léphessünk, felejtenünk kell.
Az emlékeket öntudatlanul választjuk
Az emberi elme létrehozott egy hatékony mechanizmust, amellyel egyensúlyt teremt a feledés és az emlékek között.
Az emlékeket, amelyeket meg szeretnék őrizni, a valóságban nagyon ritkán választjuk ki mi magunk. Az agy ezt rendszerint alvás közben teszi meg helyettünk, amikor is kiszűri tapasztalatainkat, élményeinket.
Igen, ez a mechanizmus gyakran felbosszant minket, főleg akkor, amikor évek óta nem működő telefonszámokra emlékszünk, viszont az, hogy a lakáskulcsot hol hagytuk előző este, sehogyan nem tud az eszünkbe jutni. Ugyanakkor ez a rendszer elégségesen működik ahhoz, hogy a jelenben tudjunk cselekedni és döntéseket hozni.
A fontos eseményeket az emberiség fénykép, újságcikk vagy családi fotóalbum formájában rögzíti. Ezek az események az emlékeink részét képezik, és az emberek folyamatosan rekonstruálják őket, új jelentéseket adnak nekik. Ez azt jelenti, hogy folytonosan meghatározzuk és újradefiniáljuk azt, ami számunkra igazán fontos.
Mit változtatott meg a digitális memória?
Az internet a különféle digitális technológiákkal együtt megváltoztatta emlékeink megőrzését és azoknak bőségét. A virtuális világban képzeletbeli naplókat, fotóalbumokat és étkezési szokásaink történetét is létrehozhattuk.
Ha egy idő után meg akarunk szabadulni digitális emlékeinktől, el akarjuk felejteni megosztott státuszainkat, akkor tudatosan kell kitörölnünk őket – különben bármikor felbukkanhatnak képernyőnkön.
A történelem során először állíthatjuk, hogy emlékezni egyszerű, felejteni pedig ellenkezőleg, nagyon nehéz. Hisz ki nézelődne a saját profilján, hogy kitörölje az irreleváns információkat vagy a fájdalmas emlékeket? Inkább csak fütyülünk rá.
Biztosan ismered a Facebook „Ezen a napon” funkcióját. A Facebook felidézi az adott nap azon emlékeit, amelyek az előző évek során ugyanezen a napon voltak megosztva.
Nem meglepő, hogy ez a szolgáltatás sokaknak nem tetszett, amikor volt baráttal/barátnővel közös fényképek kerültek elő, régi és talán még fájó érzéseket kiváltva.
Viktor Mayer-Schönberger, a Delete: The Virtue of Forgetting in the Digital Age című könyv írója úgy véli, mechanizmusunk nem elég fejlett ahhoz, hogy tanácsot adjon nekünk, hogyan tudnánk figyelmen kívül hagyni a múltat, amikor az már nem releváns.
A felejtés mindig is automatikus folyamat volt. Ennek következménye az, hogy amikor valamire emlékezünk, értelmet és jelentőséget tulajdonítunk neki – hisz mi másért emlékeznénk rá? Mivel a digitális médiáknak köszönhetően több változatos eseményre emlékszünk, kérdéses, hogy milyen jelentőséget ítélünk nekik, és milyen érzéseket váltanak ki bennünk.
Digitális memória és egy világ, amelyben nincs megbocsátás
Kérdőjel lebeg azon digitális magánemlékek létrehozása felett is, amelyek mások számára potenciálisan hozzáférhetők.
Így tiltották meg egy kanadai pszichoterapeutának, hogy az Egyesült Államokba utazzon. Hogy miért? Egy bevándorlási tisztviselő rákeresett az interneten, és rájött, hogy a múltban drogproblémái voltak. Hát ezért nem engedünk az Egyesült Államokba!
„Attól tartok, hogy az összetett digitális memória egy olyan könyörtelen világba kergeti az embereket, amelyben megtagadjuk mások (és magunk) képességét a fejlődésre, növekedésre és változásra” – mondja Mayer-Schönberger.
A felejtés képességének elvesztése nemcsak pozitív, de egyben átok is. Amikor egy olyan tíz évvel ezelőtti emlék jelenik meg a szociális hálónkon, amely egy barát hazugságát tükrözi, azt most is árulásnak fogjuk érezni? El fogjuk még nézni a tetteit?
Olvastad már? Hogyan juthatsz MicroCoinhoz?
Megtiltjuk az emberektől a változás lehetőségét? És a hatóságok hogyan fogják kihasználni a digitális kollektív memóriánkat?
Őszintén szólva, nem irigylem a jövő történészeit, amikor egy személyiség életrajzának írása közben az étrendjükről szóló státuszaikkal kell majd bajlódniuk.
Forrás: kryptomagazin.sk
Várjuk hozzászólásaitokat itt lent, illetve a közösségimédia-felületeken. Ne hagyjátok ki a többi hírt, és iratkozzatok fel hírlevelünkre. Ne felejtsétek el nyomon követni oldalunkat a Facebookon .
Legyen szép estétek! 🙂
